Ugrás a tartalomhoz

Greer Garson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Greer Garson
Műtermi fotója az 1940-es évekből
Műtermi fotója az 1940-es évekből
SzületettEileen Evelyn Greer Garson[1]
1904. szeptember 29.[2][3][4][5][6]
London
Elhunyt1996. április 6. (91 évesen)[2][4][5][6][7]
Dallas
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
Házastársa
  • Buddy Fogelson (1949–1987)
  • Richard Ney (1943–1947)
GyermekeiGayle D. Fogelson (mostohafiú)
SzüleiGeorge Garson
Foglalkozása
  • színész
  • filmszínész
  • színházi színész
  • televíziós színész
IskoláiKing’s College London
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1932–1986
Híres szerepeiElizabeth Bennet – Büszkeség és balítélet
Kay Miniver – Mrs. Miniver
Tevékenységszínész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő
Mrs. Miniver (1943)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma)
Sunrise at Campobello (1961)
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeHillcrest Cemetery

Greer Garson aláírása
Greer Garson aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Greer Garson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Greer Garson (London, 1904. szeptember 29.Dallas, 1996. április 6.) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas angol színésznő, a negyvenes évek népszerű filmcsillaga. Rekordját rajta kívül csak Bette Davis érte el: sorozatban ötször jelölték Oscarra 1941-ben, '42-ben, '43-ban, '44-ben és '45-ben. Igazán híressé a Mrs. Miniver című történelmi film tette, nevével szorosan összekapcsolódik.

Élete

[szerkesztés]
Büszkeség és balítélet, 1940 (Laurence Olivier-vel)
Mrs. Miniver: Walter Pidgeon, Teresa Wright és Greer Garson
A Megtalált évek japán hirdetése
Garson, mint Marie Curie 1944-ben
Garson Az a Forsyte nő című filmben
Virágok a porban filmposzter
Garson (középen) és Deborah Kerr 1953-ban a Julius Caesar című filmben

Fiatalkora

[szerkesztés]

A közhiedelemmel ellentétben Garson nem Írországban született, hanem Londonban, 1904-ben. Édesapját, George Garsont, kétéves korában vesztette el. Édesanyja, Nina Greer Garson, ír származású asszony volt, a Greer név felmenői viselt nevének, a MacGregornak egy rövidítése volt. Garson beteges gyermek volt, a teleket általában otthon, az ágyban kellett töltenie, így Garson olvasással és művelődéssel töltötte ki szabadidejét. Iskoláit Londonban és Franciaországban végezte, tanári ambíciókkal készült a nagyvilágba. Színészi pályára akkor döntött, hogy lép, amikor lehetősége akadt, hogy részt vegyen helyi színdarabokban. Számos darabban szerepelt, de élete csak akkor ért fordulóponthoz, mikor a Metro-Goldwyn-Mayer tulajdonosa felfigyelt rá, és szerződést kínált neki.
1940-ben első hollywoodi szerepével az Isten vele, tanár úr!-ban rögtön Oscar-díjra jelölték, és a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla. A következő évben Jane Austen klasszikusában, a Büszkeség és balítéletben kapta meg Elizabeth főszerepét Laurence Olivier mellett.

Mrs. Miniver

[szerkesztés]

1942 volt az az év Garson életében, amely igazi hírnevet teremtett számára. A Virágok a porban sikere után kiválasztották Kay Miniver szerepére a Mrs. Miniver című filmben. Amerikában új rekord állt fel, amint a filmet játszani kezdték a mozikban – 4,8 millió dolláros bevételével igazi kasszasiker lett, és nem mellesleg tizenkét kategóriában is jelölték Oscar-díjra, amelynek felét meg is nyerte: egy volt közülük Greer Garson legjobb női főszereplőnek járó díja. Mikor Garson átvette jutalmát, öt és fél percen át beszédet tartott az Oscar-gálán, a valaha megélt leghosszabbat.[8] (Pontosan ezért adnak ma is a díjazottaknak körülbelül egy percet arra, hogy kifejezzék gondolataikat, nehogy ez megismétlődhessen). Garson népszerűsége a filmmel hatalmasat ugrott, Kay Miniver, az erős asszony és brit édesanya figurája mintaként szolgált a második világháború alatt.
1943-ban a Nobel-díjas Marie Curie-ként volt látható a filmvásznon képernyőn, újabb Oscar-jelöléssel gazdagodva. 1944-ben Mrs. Parkington szerepe, 1945-ben a Valley of Decision nominálta Garsont Oscarra, mellyel olyan rekordot állított fel, amivel csak Bette Davis vette fel a versenyt: öt egymás követő évben is versenghetett az Oscar-díjért.

Lezáruló karrier

[szerkesztés]

Garson kései éveiben nem produkált nagy eredményeket a filmiparban. 1950-ben újra Kay Miniver bőrébe bújhatott a Miniver-történet erejéig. 1957-ben visszatért a színpadra, hogy a Mame nénivel (Auntie Mame) biztató eredményeket mutasson fel. Garson producerkedett is a hetvenes években, már csak vendégszereplőként tűnt fel a filmekben, tévésorozatokban, és gyerekeknek mesélt a tévében. Utolsó nagy filmjének az 1960-as Sunrise at Campobello-t tartják, amiben Eleanor Rooseveltet, a first ladyt játszotta, és kiérdemelte karrierjének utolsó Oscar-jelölését.

Magánélete

[szerkesztés]

Garson háromszor volt férjnél. Első férje gyerekkori barátja, Edward Snelson volt, azonban Snelson féltékeny férj volt. Hivatalosan 1943-ban váltak el, mikor Garson hozzáment Richard Neyhez, aki a Mrs. Miniverben Garson fiát alakította. Ney sokat küzdött azzal, hogy befuthasson színészként, és a törekvéseit árnyalták Garson sikerei. Harmadik házassága egy texasi olajmágnással, Buddy Fogelsonnal köttetett 1949-ben. A házaspár Új-Mexikóba vonult nyugdíjba, ahol lótenyésztéssel foglalkoztak, és jótékony feladatokat láttak el. A Santa Fe-i Főiskola cserébe a felajánlásokért könyvtárát Fogelson, saját színházát Garson után nevezte el, amely máig működik és rendszeresen ad otthont diákok által szervezett színdaraboknak.[9]
Fogelsonnál 1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ezért Garson férjére összpontosított, és nem lépett többet színpadra sem. Fogelson halála után Garson folytatta jótékonysági munkáját. 1992-től szívproblémák merültek fel nála, 1996-ban hunyt el Dallasban.

Filmográfia

[szerkesztés]

Színdarabjai a Broadwayen

[szerkesztés]
  • Mame néni (1958) (mint előadó)
  • St. Mark's Gospel (1978) (producer)
  • The Playboy of The Weekend World (1978)
  • Az aranytó (1979)
  • St. Mark's Gospel (1981)

Filmek

[szerkesztés]
Év Cím Szerep Magyar hang
1937 The School For Scandal
How He Lied to Her Husband
1939 Isten vele, tanár úr! Katherine Chipping
Remember? Linda Bronson Holland
1940 Büszkeség és balítélet Elizabeth Bennet
1941 Virágok a porban Edna Gladney
When Ladies Meet Mrs. Claire Woodruff
1942 Mrs. Miniver Mrs. Kay Miniver Császári Angéla
Megtalált évek Paula Ridgeway
1943 The Youngest Profession Önmaga
Madame Curie Marie Curie Váradi Hédi
1944 Mrs. Parkington Susie "Sparrow" Parkington
1945 The Valley of Decision Mary Rafferty
Adventure Emily Sears
1947 Desire Me Marise Aubert
1948 Julia Misbehaves Julia Packett
1949 Az a Forsyte nő Irene Forsyte
1950 A Miniver-történet Mrs. Kay Miniver
1951 The Law and the Lady Jane Hoskins
1953 Botrány Scourie-ban Mrs. Victoria McChesney
Julius Caesar Calpurnia 1. változat Bánki Zsuzsa
2. változat Juhász Judit
1954 Her Twelve Men Jan Stewart
1955 Strange Lady in Town Dr. Julia Winslow Garth
1956 The Little Foxes Regina Giddens
1960 Captain Brassbound's Conversion Lady Cicely Waynflete
Sunrise at Campobello Eleanor Roosevelt
Pepe Önmaga
1963 Invincible Mr. Disraeli Mary Anne Disraeli
1966 The Singing Nun Prioress anya
1967 A legboldogabb milliomos Mrs. Cordelia Biddle
1968 The Little Drummer Boy mesélő
1974 Crown Matrimonial Mária királynő
1976 The Little Drummer Boy 2 mesélő

Tévésorozatok

[szerkesztés]
  • 1937: Theatre Parade (3 epizód)
  • 1955: Producers' Showcase (1 epizód)
  • 1956: Star Stage (1 epizód)
  • 1957: Telephone Time (1 epizód)
  • 1957: Father Knows Best (1 epizód)
  • 1956-60: General Electric Theatre (3 epizód)
  • 1962: The DuPont Show of the Week (1 epizód)
  • 1970: The Virginian (1 epizód)
  • 1978: Little Woman (1 epizód)
  • 1982: Szerelemhajó (3 epizód)

Díjak és jelölések

[szerkesztés]

Drama Desk Award

  • 1979: legjobb új színdarab (jelölés) – On Golden Pond

Hollywood Walk of Fame

Golden Globe-díj

  • 1961: Legjobb női főszereplő – filmdráma: Sunrise at Campobello

National Board of Review, USA

New York Film Critics Circle Awards

  • 1942: Legjobb női főszereplő: Mrs. Miniver – Második helyezett

Oscar-díj

  • 1940: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Isten vele, tanár úr!
  • 1942: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Virágok a porban
  • 1943: Legjobb női főszereplő – Mrs. Miniver
  • 1944: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Madame Curie
  • 1945: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Mrs. Parkington
  • 1946: Legjobb női főszereplő (jelölés) – The Valley of Decision
  • 1961: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Sunrise at Campobello

Photoplay Awards

  • 1945: Legnépszerűbb női filmcsillag
  • 1946: Legnépszerűbb női filmcsillag

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 2023. június 6., Rivista del Cinematografo, greer-garson-jnd7um46
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://www.belfasttelegraph.co.uk/life/features/and-the-oscar-for-the-longest-speech-goes-to-greer-garson-35516692.html
  9. Archivált másolat. [2017. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 13.)

További információ

[szerkesztés]